Ahhoz, hogy ezt megéljem, Adrienn igazi baráti figyelme segített hozzá. Olyan tudatosság, ami nem hagyott kislisszanni a félrebeszélés kiskapuján, hogy visszakucorodhassak a komfortzónám langymelegébe.

És kellettek Adrienntől a segítő mondatok, a kapuhoz terelgető kérdések, mert igazából az elme tényleg mindig csak önigazolásokat gyárt. Egy ökölcsapással felér, de mondhatom, mindent megér az a pillanat, amikor leteszed az álarcokat, megindulsz befelé, megérinted a fájdalmadat és megnézed, mi van azon túl...erről már a következő képem mesél...

Ha megnézitek ezt a képet, akkor két össze hajoló arcot láthattok, amit álarcként takar egy óriási pillangó. A pillangó egyrészt az átlényegülés szimbóluma, másrészt pedig olyan tünékeny, elrebbenő kis lényecske, ami fátyolként takarja el szemünk elöl a Valóságot. A leela szó azt jelenti, játék-hiszen amikor lényed magjába kerülsz, látod, hogy minden, a történeted, a terápia, a gyógyulás...MINDEN illuzórikus Isteni Színjáték.

Nézheted úgy is a képet, hogy egy emberen belül lezajló folyamatot látsz: mindig van egy részed, ami éberen figyel akkor is, ha a fájdalom megjelenik benned. És ez a figyelem egy magasabb dimenzióhoz terel, ami meghaladja a személyiséget, karaktert, gondolathalmazt, amit most igaznak hiszel.

A fekete-fehér pillangók(mint újabb és újabb megszabadulásra váró létezők) is mind az összehajoló arcok nyitotta kapu felé tartanak, mint ahogy mindenki ugyanoda tart, végtelen módon cifrázva ugyanazt az emberi rejtélyt: Mi tesz boldoggá. 

"az Isten alakú lyukat csak Istennel lehet betömni"-Jókai Anna

Ha valaki felteszi nektek a kérdést egy nap: Mit akarsz  VALÓJÁBAN? Kérlek, válaszoljatok majd őszintén. És megáll az agyatok:-)))

 - Ria, illusztrátor